huj

bele a közepébe :-P

übergut

Ehhez nem is fűznék semmit.

a jövőben jártam

A jövőben jártam. A személyszállítás hasonló volt, mint a Futurama-ban, kis szellőzőszerű csövek, járatok, amiben az emberek fekvő helyzetben gyorsan eljuthatnak a céljukhoz. Egy ilyenben voltam én is. Aztán valamiért megálltam, és úgy gondoltam, hogy kiszállok a csőből. Valahogyan ki tudtam rúgni egy paneldarabot, és mit sem törődve a 10 méteres magassággal, egyszerűen leereszkedtem a földig. Olyan, volt, mintha a kezeim nyúltak volna meg: kapaszkodtam a csőbe, és lassan nyúló kezem leengedett a földre.

Lent egy régi piros Opel Astra jött értem, benne ült egy kosztümös öreg nő, aki siettetett. Nem tudtam ki ő, de beszálltam. Egy kis viskóig autóztunk, ami tulajdonképpen egy üres szobából állt, kivéve egy óriási tükröt a fajhoz támasztva. A nő odalépett, és valami szöveget írt a tükörre. Ki tudja milyen okból, de a nő pánikba esett. Oldalra hajtotta fejét, hallgatózott, majd menekülésre bírt engem is.

Kinn az autónál már négyen voltunk (Az öreg nő, Janka, egy ismeretlen és én). Ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy ott áll egy hóember. Egyikünk meggyújtott egy molotov koktélt, és hozzádobta a hóemberhez, akinek ez nem ártott, és visszahajította az autónkra. (A moltov koktélos rész kicsit megzavart, mintha időbeli ugrások lettek volna az álomban, sőt, nem tudni, ki mit csinált. Mert egyszer a hóemberhez vágtuk a molotov koktélt, de olyan volt, mintha az inkább hozzánk szállt volna, és én megint a hóember felé hajítottam, mire a többiek csak annyit mondtak: „Te nem vagy normális, most van neki egy fegyvere ellenünk…” Ilyesmi.)

A hóember kis ponttá zsugorodott, ahogyan elautóztunk egy földúton. Vidéken voltunk, a tájon nem látszott iparosítás nyoma. Kietlen volt, sem házak, sem állatok, nulla élet. Kiderült, hogy egy kisgyereket keresünk. Elautózunk egy pajtaszerűség mellett (az a tipikus észak-amerikai pajta), ahol megpillantottuk a srácot. Azonban a nő azt mondta a volán mögött, hogy sajnos nem tudunk megfordulni, fizikailag képtelenség, és találni kell egy útelágazást, ahol ezt megtehetjük (rendkívül furcsa volt, hogy láttad a célt, amit kerestél, és most csak távolodsz tőle, nem tudván előre, hogy mikor térhetsz oda vissza; és vajon ott lesz-e még akit kerestél).

Találtunk egy vasúti átkelőt. Azonban a vonat nem a sínen ment, hanem az mellett a földúton, és inkább valami nagyteljesítményű útépítő járműnek tűnt. Janka egy siklóval játszott, folyton megfogta a sikló farkát, megvárva, hogy az visszafordulva támadjon rá, majd ekkor elengedte. Ott megfordultunk, majd vissza a pajtához. Tisztább lett a kép: egy olyan terület volt, ahol egy lakóépület állt, mellette a pajta, ami közelebbről nézve inkább valamilyen régebbi gyárépület lehetett, rajta pedig valami termék, vagy családi vállalkozás nem működő neoncsöves felirat.

Azonban a gyereket nem találtuk.

Ennyi.

miami vice

Napos területen voltam. Ellátogattam Mátéékhoz. Máté, Ádám és egy lány laktak egy közös albérletben (feltételezem az került így be, hogy Mátéék el tudták adni a házukat, és máshová költöznek nemsokára). A ház ez hatemeletes épület legfelső emeletén volt. Sarokterasszal rendelkezett. Máté épp elindult valahova. Ádám pedig kidobta a zokniját az ablakon, hogy Máté azt is vigye magával, majd az alsónadrágját is. Majd ő átöltözött, és elment a lakásból. Én meglepődtem a gatya-kidobástól, ezért gyorsan kiszaladtam az üvegajtón az erkélyre, hogy lássam, mi történik. Akkor láttam, hogy egy biciklis fejére esett, aki megállt, körülnézett, felém pillantott. Én időben visszahúzódtam, leskelődtem, mivel folytatja a bicajos. Ő csak állt, nézett a fenti emeletek felé, és közben telefonált. Hirtelen óriási paranoia tört rám. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha a rendőrséget hívja, akik kijönnek. Bejönnek, átnézik a lakást, és füvet találnak a lakásban, engem meg lekapcsolnak, holott közöm nincs az egészhez, csak most én vagyok egyedül a lakásban. Paráztam, nem tudom miért, kivittem a táskámat az erkélyre, ott láttam, hogy a szomszédos hatodik emeleten valami fiatal üzletemberek grillpartit tartanak. Aztán visszasétáltam a belső térbe. Már régóta szólt az Explosion in the Sky egyik albuma. Féltem. A szervezetemben volt marihuána, de nem ebben a lakásban került bele. Azon gondolkodtam, hogy a rendőrséggel ezt hogy fogom elhitetni.

Észrevettem, hogy amíg kimentem az erkélyre, addig kinyílt a bejárati ajtó. Gyorsan odarohantam, és becsaptam, majd megpróbáltam bezárni. Amíg ezzel szerencsétlenkedtem, addig mind a három lakó hazajött.

Hirtelen elszállt a paranoiás érzés. Leültünk a nappaliban. Máté mutatott valami fémüdítős dobozt, amibe egy hajlított drót volt beleerősítve (a benti végén egy fekete kis műanyag nyúl volt, külső vége mint valami antenna). Ezzel töltötte fel a lemerült elemeit (feltételezve azt, hogy a mai napon töltöttem fel az összes ceruzaelem-akksimat).

Ádám belekezdett annak magyarázatába, hogyan működik ez a feltöltő. Hirtelen valamilyen észak-amerikai nagyváros lezárt utcáján voltunk. Körülöttünk nagy tömeg, és ezt a dobozból készült feltöltőt használták az emberek. Olyan volt, mint valami fesztivál, amit ennek a feltöltő feltalálása alkalmából tartottak.

Kb. ennyi is.

make sure

Megint túl sok lett a teendő. Sorrendbe kell állitanom az elkészitésre váró témákat:


1. Cikk - Aperura.hu
2. Workshop - Endümión és Pygmalion szinopszis és forgatókönyv
3. Filmes műhely - Grand Café - Robert Sheckley:Védelem novellájából szinopszis és story board elkészitése
4. Mozgó-kép-szinház (mindkét fórumon)
5. Megtalálni Vili laptopján a hoszú "i" betűt...

....mindezt két héten belül? Talán tényleg lenn kéne maradni egy hétvégére Szegeden, és leülni megcsinálni a fentieket.
Ja, és még a filmeket is megnézni...huhh. Ez az április gyilkos lesz, más szempontból is. De talán megtérül.

domino

Járjon hát csodájára ország-világ.
A mezőhegyesi domino- és kártyavár építő contest alkotásaiban gyönyörködhetünk:

1. Neu-Bauhaus

2. A hatalom gótikus tornya


3. Letisztult alapon barokkos kivitelezés

4. Shogun Piatnik

Zug 'n' Bier

A vonaton ezt találtam az ablak alatti támaszkodó, papírtartó alsó részén. Mi ez, ha nem sörnyitó...?
Ismét csak beigazolódott: olyan nincs, hogy valami, nem sörnyitó.
Szóval, csak bátran az üveges sörökkel, ha valaki a "Putyin-bosszúja" típusú vonatokkal szándékozik közlekedni.

Have a rail-trip, have a bottle of beer!