adf punkara

Végre végre végreeee!
Már, hogy vártam, hogy megjelenjen ez is...kevés zenei albumot szoktam előre várni hónapokkal (eddig csak a The Bees és a Chemical Brothers esetében volt...és persze az ADF Tank albumát is)
És most az Asian Dub Foundation új albummal örvendeztett meg minket. A 2008-as album címe a Punkara címet viseli.
Korrekt anyag...sőt...mennyiségileg ez a korong sem fog kevesebbet forogni mint az Enemy of the enemy, vagy a Tank.
Kellemes break és elektromos gitár...kicsit több világzenei motívummal, valamint az elhagyhatatlan MC-kkel.
Köszi srácok! Tartjátok magatokat!

Skol Beats

Dícséretes, ha egy reklámkampány ott tudja folytatni, ahol előző évben abbanhagyta.
Ez van a Skol Beats nevezetű brazil elektronikus zenei fesztivál hirdetéseivel is:

2004

2006

2007

Idén vajon mivel rukkolnak elő?

comercial

sok lesz

Hajjaj.
Megint eltelt egy hét. Már annyi minden történik, hogy követni sem lehet.
Korai koncert, BME-alkotóhét, workshop, Irie Maffia, aztán meg vizsgák, A-Skillz, a Mákdarálóember.
Közben meg jó lenn hazamenni, mert ápr 5 óta nem tiszteltem meg Tiszakécskét jelenlétemmel.
Szóval most a ló másik oldalára dőltünk. Nem hogy nem tudnék közölni semmit...már-már túl sokat kellene közölnöm...most is viszaganyagot kellen írni...megyek is...váááá...
uhh.

foca

Te jó ég, ma mekkora foci volt.
Először úgy tűnt, hogy nem is leszünk ki. Elsőként talán, mióta itt játszom, egyetlen cserénk volt. Tény, hogy kifáradtunk.
Hiányoztak a nagy öregek a koli-csapatból, de olyan jól jött ki minden. Felszabadultan tudtunk focizni, én úgy éreztem, mindenki a saját helyén.
Első percekben megfogtuk az ellenfelet, és vezettünk is. Aztán gyorsan kaptunk kettőt. Egész korrektül szűrt a középpálya. Mármint jó volt látni, hogy bár egy emberen mindig túlvitte az ellenfél a labdát (egy testcsellel pl.), de addigra mindig érkezett vki és segített.
Plusz végre sikerült úgy ellőnöm a labdát, ahogy eddig csak ritkán sikerült, és kilőttem a bal hosszút. A labda szépen ment a betonon, mintha zsinóron húzták volna, és tényleg minden gyorsan összejött.
Aztán sokáig 2:2 volt az állás. Tomi jól védett, mi meg fáradtunk. A második félidőben volt kapufám (egy bal, és egy felső - ami úgy lett, hogy a kapus elé raktam a lábam, és onna majdnem visszapattant a kapuba), Peti is csomószor helyzetbe került...inkább csak kontrázgattunk. Aztán fél perccel a vége előtt végre nem mi kaptunk gólt...lepasszoltam Tominak a labdát, és bár nehézkesen, de túljutott a kapuson labdástul együtt. Ez a lényeg.
Jót játszottunk. Egy csapat részének éreztem magam, ahol felszabadultam játszhattam, középpályán, nem kaptam állandó instrukciókat, hogy mit csináljak, és korrektül teljesítettem a pályán. Még ilyet.

huj

bele a közepébe :-P

übergut

Ehhez nem is fűznék semmit.

a jövőben jártam

A jövőben jártam. A személyszállítás hasonló volt, mint a Futurama-ban, kis szellőzőszerű csövek, járatok, amiben az emberek fekvő helyzetben gyorsan eljuthatnak a céljukhoz. Egy ilyenben voltam én is. Aztán valamiért megálltam, és úgy gondoltam, hogy kiszállok a csőből. Valahogyan ki tudtam rúgni egy paneldarabot, és mit sem törődve a 10 méteres magassággal, egyszerűen leereszkedtem a földig. Olyan, volt, mintha a kezeim nyúltak volna meg: kapaszkodtam a csőbe, és lassan nyúló kezem leengedett a földre.

Lent egy régi piros Opel Astra jött értem, benne ült egy kosztümös öreg nő, aki siettetett. Nem tudtam ki ő, de beszálltam. Egy kis viskóig autóztunk, ami tulajdonképpen egy üres szobából állt, kivéve egy óriási tükröt a fajhoz támasztva. A nő odalépett, és valami szöveget írt a tükörre. Ki tudja milyen okból, de a nő pánikba esett. Oldalra hajtotta fejét, hallgatózott, majd menekülésre bírt engem is.

Kinn az autónál már négyen voltunk (Az öreg nő, Janka, egy ismeretlen és én). Ahogy visszafordultunk, láttuk, hogy ott áll egy hóember. Egyikünk meggyújtott egy molotov koktélt, és hozzádobta a hóemberhez, akinek ez nem ártott, és visszahajította az autónkra. (A moltov koktélos rész kicsit megzavart, mintha időbeli ugrások lettek volna az álomban, sőt, nem tudni, ki mit csinált. Mert egyszer a hóemberhez vágtuk a molotov koktélt, de olyan volt, mintha az inkább hozzánk szállt volna, és én megint a hóember felé hajítottam, mire a többiek csak annyit mondtak: „Te nem vagy normális, most van neki egy fegyvere ellenünk…” Ilyesmi.)

A hóember kis ponttá zsugorodott, ahogyan elautóztunk egy földúton. Vidéken voltunk, a tájon nem látszott iparosítás nyoma. Kietlen volt, sem házak, sem állatok, nulla élet. Kiderült, hogy egy kisgyereket keresünk. Elautózunk egy pajtaszerűség mellett (az a tipikus észak-amerikai pajta), ahol megpillantottuk a srácot. Azonban a nő azt mondta a volán mögött, hogy sajnos nem tudunk megfordulni, fizikailag képtelenség, és találni kell egy útelágazást, ahol ezt megtehetjük (rendkívül furcsa volt, hogy láttad a célt, amit kerestél, és most csak távolodsz tőle, nem tudván előre, hogy mikor térhetsz oda vissza; és vajon ott lesz-e még akit kerestél).

Találtunk egy vasúti átkelőt. Azonban a vonat nem a sínen ment, hanem az mellett a földúton, és inkább valami nagyteljesítményű útépítő járműnek tűnt. Janka egy siklóval játszott, folyton megfogta a sikló farkát, megvárva, hogy az visszafordulva támadjon rá, majd ekkor elengedte. Ott megfordultunk, majd vissza a pajtához. Tisztább lett a kép: egy olyan terület volt, ahol egy lakóépület állt, mellette a pajta, ami közelebbről nézve inkább valamilyen régebbi gyárépület lehetett, rajta pedig valami termék, vagy családi vállalkozás nem működő neoncsöves felirat.

Azonban a gyereket nem találtuk.

Ennyi.

miami vice

Napos területen voltam. Ellátogattam Mátéékhoz. Máté, Ádám és egy lány laktak egy közös albérletben (feltételezem az került így be, hogy Mátéék el tudták adni a házukat, és máshová költöznek nemsokára). A ház ez hatemeletes épület legfelső emeletén volt. Sarokterasszal rendelkezett. Máté épp elindult valahova. Ádám pedig kidobta a zokniját az ablakon, hogy Máté azt is vigye magával, majd az alsónadrágját is. Majd ő átöltözött, és elment a lakásból. Én meglepődtem a gatya-kidobástól, ezért gyorsan kiszaladtam az üvegajtón az erkélyre, hogy lássam, mi történik. Akkor láttam, hogy egy biciklis fejére esett, aki megállt, körülnézett, felém pillantott. Én időben visszahúzódtam, leskelődtem, mivel folytatja a bicajos. Ő csak állt, nézett a fenti emeletek felé, és közben telefonált. Hirtelen óriási paranoia tört rám. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha a rendőrséget hívja, akik kijönnek. Bejönnek, átnézik a lakást, és füvet találnak a lakásban, engem meg lekapcsolnak, holott közöm nincs az egészhez, csak most én vagyok egyedül a lakásban. Paráztam, nem tudom miért, kivittem a táskámat az erkélyre, ott láttam, hogy a szomszédos hatodik emeleten valami fiatal üzletemberek grillpartit tartanak. Aztán visszasétáltam a belső térbe. Már régóta szólt az Explosion in the Sky egyik albuma. Féltem. A szervezetemben volt marihuána, de nem ebben a lakásban került bele. Azon gondolkodtam, hogy a rendőrséggel ezt hogy fogom elhitetni.

Észrevettem, hogy amíg kimentem az erkélyre, addig kinyílt a bejárati ajtó. Gyorsan odarohantam, és becsaptam, majd megpróbáltam bezárni. Amíg ezzel szerencsétlenkedtem, addig mind a három lakó hazajött.

Hirtelen elszállt a paranoiás érzés. Leültünk a nappaliban. Máté mutatott valami fémüdítős dobozt, amibe egy hajlított drót volt beleerősítve (a benti végén egy fekete kis műanyag nyúl volt, külső vége mint valami antenna). Ezzel töltötte fel a lemerült elemeit (feltételezve azt, hogy a mai napon töltöttem fel az összes ceruzaelem-akksimat).

Ádám belekezdett annak magyarázatába, hogyan működik ez a feltöltő. Hirtelen valamilyen észak-amerikai nagyváros lezárt utcáján voltunk. Körülöttünk nagy tömeg, és ezt a dobozból készült feltöltőt használták az emberek. Olyan volt, mint valami fesztivál, amit ennek a feltöltő feltalálása alkalmából tartottak.

Kb. ennyi is.

make sure

Megint túl sok lett a teendő. Sorrendbe kell állitanom az elkészitésre váró témákat:


1. Cikk - Aperura.hu
2. Workshop - Endümión és Pygmalion szinopszis és forgatókönyv
3. Filmes műhely - Grand Café - Robert Sheckley:Védelem novellájából szinopszis és story board elkészitése
4. Mozgó-kép-szinház (mindkét fórumon)
5. Megtalálni Vili laptopján a hoszú "i" betűt...

....mindezt két héten belül? Talán tényleg lenn kéne maradni egy hétvégére Szegeden, és leülni megcsinálni a fentieket.
Ja, és még a filmeket is megnézni...huhh. Ez az április gyilkos lesz, más szempontból is. De talán megtérül.