foca

Te jó ég, ma mekkora foci volt.
Először úgy tűnt, hogy nem is leszünk ki. Elsőként talán, mióta itt játszom, egyetlen cserénk volt. Tény, hogy kifáradtunk.
Hiányoztak a nagy öregek a koli-csapatból, de olyan jól jött ki minden. Felszabadultan tudtunk focizni, én úgy éreztem, mindenki a saját helyén.
Első percekben megfogtuk az ellenfelet, és vezettünk is. Aztán gyorsan kaptunk kettőt. Egész korrektül szűrt a középpálya. Mármint jó volt látni, hogy bár egy emberen mindig túlvitte az ellenfél a labdát (egy testcsellel pl.), de addigra mindig érkezett vki és segített.
Plusz végre sikerült úgy ellőnöm a labdát, ahogy eddig csak ritkán sikerült, és kilőttem a bal hosszút. A labda szépen ment a betonon, mintha zsinóron húzták volna, és tényleg minden gyorsan összejött.
Aztán sokáig 2:2 volt az állás. Tomi jól védett, mi meg fáradtunk. A második félidőben volt kapufám (egy bal, és egy felső - ami úgy lett, hogy a kapus elé raktam a lábam, és onna majdnem visszapattant a kapuba), Peti is csomószor helyzetbe került...inkább csak kontrázgattunk. Aztán fél perccel a vége előtt végre nem mi kaptunk gólt...lepasszoltam Tominak a labdát, és bár nehézkesen, de túljutott a kapuson labdástul együtt. Ez a lényeg.
Jót játszottunk. Egy csapat részének éreztem magam, ahol felszabadultam játszhattam, középpályán, nem kaptam állandó instrukciókat, hogy mit csináljak, és korrektül teljesítettem a pályán. Még ilyet.