este

Yojimboval csak megálltunk, mert nem lehetett elmenni mellette.
Jellemzően jelnek minősíthető.

húha

Huhh.
Most kicsit kivagyok. Mármint lejöttem Szegedre. Eddig otthon voltam. Nem mondom hogy jó volt vagy rossz volt.
Csak más.
Ingerszegényebb.
Lejövök, erre csak érnek a különböző hatások. Szerencsésen felidegesítettem magam. Vagyis nem. Nem ideges lettem, inkább egy régebbről ismerős érzés kerített hatalmába. A Belenyugvás. Vagy nevezzük máshogy, tök mindegy.
Valami, amit régebben megfogadtam, hogy nem úgy csinálok, és most megint csak ellent mondok magamnak. Hú, most betelt a pohár.
A poharam.
-
"Védd magad bástyákkal, és ellenállsz az ostromlókkal szemben.
Védd magad vizesárokkal, és védve leszel a fenyegetők ellen.
Védd magad áthatolhatatlan falakkal, és meglátod, az utánpótlástól, és segítőktől is megvéded magad!"
-
Vannak ezek az elfojtások.
Elfojtva.
-
Megveregetném a vállamat, ha - hogy magamat idézzem - nem figyelne annyi kamera itt a kórteremben.
-
Szomfa.

f*ck

The word Fuck

álom

Azért ez most megint lejegyzésre sikeredett:
Tegnap este egy házibuliban voltam. Ismerősök talán csak Dani meg Ági voltak. Azt kezdtem fejtegetni Daninak, hogy öngyilkos szeretnék lenni. Ő ellenezte a dolgot, de nem abban az értelemben, ahogy gondolnánk. Válasza az volt, hogy nem lehetek öngyilkos, akkor inkább megöl engem.
Én elkezdtem mondani, hogy hogyan csonkítanám meg magam, Dani meg mindig überelte:
- Levágom a nagylábujjam!
- Igen? Jól van, én meg levágom a lábadat!
És belegyeztem. Dani fogott egy meglehetősen nagynak tetsző kést és nekiesett a bal lábamnak.
Nem vágta le, de tisztességesen "körülmetélte", és ennek megfelelő tekintélyes vértócsa keletkezett a padlón. Az emberek nem értették a dolgot.

És én sem. A láblevágás arra ment volna ki, hogy elvérezzek, de nem véreztem tovább, mindazonáltal nem tudtam rendesen menni a bokám körül húzódó mély vágástól.
Aztán nekitámaszkodtam egy radiátornak, Ágival beszélgettem valami hétvégi buliról, sörfesztiválszerű dologról (tegnap a Mars tér mellett sétáltam, és eszembe jutott, amikor Ágival a sörfeszten sétáltunk, innen lehet ezen vonatkozás), az álmomban együtt voltunk.

Ez a buli olyan volt, mintha egy átlátszó falakból álló épület lenne a TIK mellett.
Én mondtam, hogy hazamegyek. És a következő képben a tiszakécskei Fő úton húztam a lábamat hazafelé.
De nem értem haza.

Valahogy Békéscsabára kerültem, és Balázzsal elmentünk egy múzeumba, ahol nem akartak beengedni a véres lábam miatt. Balázs csak értetlenül nézett rám (vagyis inkább megvetéssel), amikor elmeséltem neki az egész öngyilkosos sztorit.

Kb ennyi.

Az egészben az a furcsa, hogy egyáltalán nem riadtam fel, minden természetesenk tűnt. Hogy én akarom, hogy levágják a lábam bokától, még a többi ember rémülete sem ébresztett fel.

A másik furcsaság: elmeséltem egy álombeli eseményt egy álombeli kontextusban. Talán az lett volna csak a legjobb, ha Balázsnak azt mesélem el, hogy az egész lábvágást álmodtam.
Kár, hogy nem, lehet törökedni rá, be jó lenne: cél elérni, hogy álmomban álmodjak, és azt a z álmot álmomban elmeséljem valakinek.

demagóg

Messzire is lehet menni.
Vajon milyen jelentéseket társíthatok a ballag kifejezésnek.
Természtesen igeként használandó: mint valaki lassan, ráérősen járkál, láthatólag nincs késésben, és szívesen megáll, hogy egy lehulló falevelet, vagy egy pocsolyát tengernek néző hangyacsapatot vizsgáljon meg.
Mégis mi lenne ha a ballag szót személyhez kötnénk. Eszembe jutott, hogy ha valakinek Balla a vezetékneve, akkor lehet használni a ballag szót. Képzeljük el a ballagot, mint valamit terméket (ami lehet fizikai, vagy mentális konstrukció). Ez a ballag nem más, mint egy eredmény. Egy Balla vezetéknevű egyén cselekedete, sajátos jellemvonásai, alkotásai (akár mentális , akár fizikai ).
Nos, így már máshogy tekinthetünk a ballag szóra.


Én is szoktam ballagni, valamint ballagni. Vagy én inkább erősködöm?

Hoppá Mindjárt meccs lesz.
Tessék követni
Hajrá Hungária!

ülés

Na igen, a fene se gondolná, hogy ilyen székek is vannak... de hol is? Megfejtéseket a szerkesztőség címére várjuk.

kedvelt mondatok

Valamiért eszembe jutottak ezek a mondatok, szókapcsolatok, és muszáj őket leírnom (talán majd valahova be is építeni a későbbiekben):
1. Ah, midőn a Napot figyeltük kövéredni a horizonton,
nem gondoltuk még akkor bűneink ily' közeli megtorlását.
2. ...aztán csak belelőtt egyet a tetembe, biztos, ami biztos. [a csak értelmezése: mint aki hezitál, hogy lőjön-e bele, hiszen már egyéb módon is végzett az említett objektummal, de végül lő még egyet, nem árthat...]
3. -...akár sárkányok is lehettek - tűnődött a gyíkokra tekintve.


Nekem egybeolvasva most valahogy jobban tetszik....nesze neked narrativitás
(Talán meg kéne próbálkozni ilyen kósza mondatokból összerakni valami történetet.)