húha

Huhh.
Most kicsit kivagyok. Mármint lejöttem Szegedre. Eddig otthon voltam. Nem mondom hogy jó volt vagy rossz volt.
Csak más.
Ingerszegényebb.
Lejövök, erre csak érnek a különböző hatások. Szerencsésen felidegesítettem magam. Vagyis nem. Nem ideges lettem, inkább egy régebbről ismerős érzés kerített hatalmába. A Belenyugvás. Vagy nevezzük máshogy, tök mindegy.
Valami, amit régebben megfogadtam, hogy nem úgy csinálok, és most megint csak ellent mondok magamnak. Hú, most betelt a pohár.
A poharam.
-
"Védd magad bástyákkal, és ellenállsz az ostromlókkal szemben.
Védd magad vizesárokkal, és védve leszel a fenyegetők ellen.
Védd magad áthatolhatatlan falakkal, és meglátod, az utánpótlástól, és segítőktől is megvéded magad!"
-
Vannak ezek az elfojtások.
Elfojtva.
-
Megveregetném a vállamat, ha - hogy magamat idézzem - nem figyelne annyi kamera itt a kórteremben.
-
Szomfa.