Napos területen voltam. Ellátogattam Mátéékhoz. Máté, Ádám és egy lány laktak egy közös albérletben (feltételezem az került így be, hogy Mátéék el tudták adni a házukat, és máshová költöznek nemsokára). A ház ez hatemeletes épület legfelső emeletén volt. Sarokterasszal rendelkezett. Máté épp elindult valahova. Ádám pedig kidobta a zokniját az ablakon, hogy Máté azt is vigye magával, majd az alsónadrágját is. Majd ő átöltözött, és elment a lakásból. Én meglepődtem a gatya-kidobástól, ezért gyorsan kiszaladtam az üvegajtón az erkélyre, hogy lássam, mi történik. Akkor láttam, hogy egy biciklis fejére esett, aki megállt, körülnézett, felém pillantott. Én időben visszahúzódtam, leskelődtem, mivel folytatja a bicajos. Ő csak állt, nézett a fenti emeletek felé, és közben telefonált. Hirtelen óriási paranoia tört rám. Azon gondolkodtam, hogy mi lesz, ha a rendőrséget hívja, akik kijönnek. Bejönnek, átnézik a lakást, és füvet találnak a lakásban, engem meg lekapcsolnak, holott közöm nincs az egészhez, csak most én vagyok egyedül a lakásban. Paráztam, nem tudom miért, kivittem a táskámat az erkélyre, ott láttam, hogy a szomszédos hatodik emeleten valami fiatal üzletemberek grillpartit tartanak. Aztán visszasétáltam a belső térbe. Már régóta szólt az Explosion in the Sky egyik albuma. Féltem. A szervezetemben volt marihuána, de nem ebben a lakásban került bele. Azon gondolkodtam, hogy a rendőrséggel ezt hogy fogom elhitetni.
Észrevettem, hogy amíg kimentem az erkélyre, addig kinyílt a bejárati ajtó. Gyorsan odarohantam, és becsaptam, majd megpróbáltam bezárni. Amíg ezzel szerencsétlenkedtem, addig mind a három lakó hazajött.
Hirtelen elszállt a paranoiás érzés. Leültünk a nappaliban. Máté mutatott valami fémüdítős dobozt, amibe egy hajlított drót volt beleerősítve (a benti végén egy fekete kis műanyag nyúl volt, külső vége mint valami antenna). Ezzel töltötte fel a lemerült elemeit (feltételezve azt, hogy a mai napon töltöttem fel az összes ceruzaelem-akksimat).
Ádám belekezdett annak magyarázatába, hogyan működik ez a feltöltő. Hirtelen valamilyen észak-amerikai nagyváros lezárt utcáján voltunk. Körülöttünk nagy tömeg, és ezt a dobozból készült feltöltőt használták az emberek. Olyan volt, mint valami fesztivál, amit ennek a feltöltő feltalálása alkalmából tartottak.
Kb. ennyi is.
1 megjegyzés:
háhá az álmok mennyire nem reálisak! ezt nem is mutatja meg más jobban, mint a félelmed a zöld miatt. tök mindegy, hogy hol szedted össze, ha már van a véredben, úgyis elvisznek. még magyarázkodnod sem kell...pont leszarják...egy szó mint száz:láthatod levettem a dolog lényegét...bár kisit sok volt a körítés...
:D
Megjegyzés küldése